Én döntöttem: a régi fekete bútort, amit már nagyon mogorvának , testesnek tartottam, egy szép napos délelőtt átfestettem. Egy pillanat volt eldönteni, hogy milyen legyen, az már csak hab a tortán, hogy éppen volt annyi festékem, hogy a megálmodott fehér színnel új életre tudjam kelteni a már hónapok óta a pincébe száműzött régi , és régen kedves bútort. Aztán a többi darab is kivilágosodott, a nap végére lassan összeállt a kép.
Most szívem szerint mindent átmázolnék... Igaz, hogy fiatalabb nem lett, de légies, üde, vidám, és a szememnek-szívemnek igen kedves darab lett.
Késő délutánra -kedves szomszédasszonyomnak és egy talicskának köszönhetően - a helyére is került. Íme:
A fűzfa-angyal tavaly készült.
A virágok csak úgy...az idei tavasz legszebb csokra!
